A halállal kapcsolatos szorongás dimenziói

A halállal kapcsolatos szorongás dimenziói

(Az írás azonos című, 2015-ben íródott esszém utánközlése)

Bevezetés. Esszémben elsőként Wong, Reker & Gesser (1994) a DAP-R mérőeszközről szóló tanulmányát ismertetem részleteiben, majd Schumaker, Warren és Groth-Marnat (1991) interkulturális, továbbá Cotton és Range (1990) gyermeki halálképpel foglalkozó kutatását tömörebb formában. Esszém középpontjában pedig a haláltól való félelem/halállal kapcsolatos szorongás fogalma áll.

1) Wong, Reker és Gesser (1994) könyvfejezetének fő vállalása a DAP-R, azaz a Death Attitude Profile-Revised mérőeszköz kialakításának és magának a mérőeszköznek bemutatása, szakirodalmi áttekintés mellett. Utóbbi Templertől (1970, idézi Wong, Baker & Gesser, 1994) Kübler-Rosson (1969, idézi Wong, Baker & Gesser, 1994) át jut el 1994-ig: a fentebb hivatkozott írás megjelenésének idejére a halál tanulmányozása a kutatómunka termékeny témájává vált, ezáltal megannyi vonatkozó (halállal kapcsolatos attitűdökkel dolgozó) mérőeszköz került kifejlesztésre (Wong, Reker & Gesser, 1994).

Halállal kapcsolatos attitűdök áttekintése/Haláltól való félelem, kapcsolat a haláltól való félelem és a személyes jelentés/jelentőség között. A szakirodalomban a haláltól való félelem és a halállal kapcsolatos szorongás vice versa felcserélhető fogalmakként szerepelnek (Wong, Reker & Gesser, 1994). Mindemellett segítség lehet a fogalmi tisztázás abszolválása, a javaslat (Wong, Reker & Gesser, 1994) alapján így a haláltól való félelem specifikus és tudatos létezőként, míg a halállal kapcsolatos szorongás generalizáltabb, nem tudatosuló fogalomként volna definiálható. Mindemellett benyomásom szerint mind Wong és munkatársai (1994) mind pedig jelen dolgozatban magam is kvázi szinonimaként használjuk ezen fogalmakat. Továbblépve, ami többek szerint (Collett & Lester, 1969; Littlefield & Fleming, 1984, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) bizton állítható, az az, hogy a haláltól való félelem nem unitér, hanem komplex konstruktrum. A haláltól több okból félünk, többek között ilyen ok a self elvesztése, a halált követő ismeretlen, a fájdalom és a szenvedés, a vezeklés és a megváltás lehetőségének elvesztése és a túlélő családtagok jólétével kapcsolatos aggodalmak (Feifel & Nagy, 1981; Fry, 1990, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994). Emellett említést érdemelnek a haláltól való félelem egyéb forrásai, úgymint a szeretteink elvesztésétől való félelem (Wass, Berardo & Niemeyer, 1988, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) és az azzal kapcsolatos félelem, hogy nem leszünk képesek jelentőségteljes életet élni (Butler, 1975; Erikson, 1963, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994). Wong, Reker és Gesser (1994) ekképp vázolja, miért is releváns a személyes jelentéssel foglalkozni a haláltól való félelem kapcsán: nevesül azért, mert a haláltól való félelem részben abból ered, hogy félünk, hogy nem találjuk meg a személyes jelentést/jelentőségteljességet saját életünkben és halálunkban. A felütést Erikson (1963, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) adja meg – szerinte a (pszichoszociális) fejlődés utolsó stádiumának feladata az integritás vs. kétségbeesés krízisének megoldása. Sőt, amennyiben elérjük az integritást, úgy félelem nélkül nézhetünk szembe a halállal (Wong, Reker & Gesser, 1994). Innentől nem meglepő Lewis és Butler (1974, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) azon állítása, mely szerint azok, akik életüket kiteljesedettnek és jelentőségteljesnek látják (képesek látni) azok kisebb halállal kapcsolatos szorongással és a halál nagyobb fokú elfogadásával jellemezhetőek. Wong, Reker & Gesser (1994) a továbbiakban egyéb, vonatkozó, az előbbieket támogató/kiegészítő kutatási eredményeket közölnek, majd áttérnek a halál elfogadásának kérdéskörére (mely a következő alfejezet témáját adja). Ennek kapcsán előre leszögezik, hogy a haláltól való félelem nem érthető meg a halál elfogadásának fogalma nélkül (Wong, Reker & Gesser, 1994) viszont Ray és Najman (1974, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) alapján kijelentik, hogy a két fogalom nem alkot kategorikus ellentétpárt.

A halál elfogadásának konceptuális analízise/A halál elfogadásának definiálása, mérése, három komponensű modellje. Kübler-Ross (1969, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) az elfogadásra, mint a haldoklás utolsó fázisára tekintett, mely elgondolását végső stádiumú haldokló betegek megfigyelése alapján alakította ki. Normál (tkp. nem végső stádiumú kórházi beteg) populáción végzett kutatások (Kastenbaum & Aisenberg, 1972; Wass, Berardo & Niemeyer, 1988, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) fő eredménye az, hogy az idősek többsége szeret beszélni a halálról és nem fél attól. Sőt, Wong, Reker & Gesser (1994) úgy vélik, hogy az elfogadás a legfőbb, legelterjedtebb halállal kapcsolatos attitűd mind közül. Klug és Sinha (1987, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) elgondolásaiból Wong és munkatársai (1994) a következőket deriválják: a halál elfogadásának fogalma két elemből tevődik össze, melyek a halandóság kognitív tudatosítása és egy erre vonatkozóan adott pozitív vagy legalábbis semleges emocionális reakció. Wong, Reker & Gesser (1994) először is leszögezik, hogy a fokozódó tudományos érdeklődést nem kísérte megfelelő konceptualizálás és mérőeszköz-fejlesztés. Megemlítik Kurlychek (1976, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) korai próbálkozását, Ray és Najman (1974, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) 7 itemet tartalmazó úgynevezett Death Accaptance Scale eszközét, mely utóbbi skáláról alacsony alfa-koefficiens értéket is közölnek (0,58). Ezután a szerzők visszautalnak Klug és Sinha (1987, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) vonatkozó munkájára, mely a halál elfogadásának konceptualizálását kísérelte meg (a halál elfogadásának komponensei más megfogalmazásban: konfrontáció a halállal és a halál integrációja); illetve e helyütt ismertetik Klug és szerzőtársa releváns mérőeszközét is, mely pedig szintén a Death Accaptance Scale névre hallgat, viszont Ray és Najman 7 itemes skálájával szemben 16 tételt tartalmaz. Ezután Wong, Reker & Gesser (1994) tulajdonképpen górcső alá veszik a 16 itemes Death Accaptance Scale-t és feltárják annak konceptuális ellentmondásait. A szerzők mindemellett megemlítik Klug és Boss (1977, idézi Wong, Reke & Gesser, 1994) Death Concern Scale elnevezésű eszközét, továbbá az azt alapul vevő, Flint és munkatársai (1984, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) által kidolgozott releváns mérési eljárást, melynek kapcsán pedig a pszichometriai adatokat hiányolják (jogosan). A szerzők mindezek figyelembe vételével vázolták a halál elfogadásának három komponensét, melyek: neutrális/semleges elfogadás, megközelítésből adódó/szemléleti elfogadás és a menekülési elfogadás (Wong, Reker & Gesser, 1994). Ezek közül a neutrális/semleges elfogadáson tulajdonképpen egy elgondolást értenek, mely szerint a halál az élet integráns része (Wong, Reker & Gesser, 1994) sőt, élőnek lenni annyit tesz, mint élni, haldokolni, majd meghalni (pl. Armstrong, 1987; Kübler-Ross, 1981, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994). Mérése történhet az Indifference Toward Death alskálával Hooper és Spilka (1970, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) Death Perspective Scale (DPS) mérőeszközéből. Perspektivikusan a fogalom kapcsolható a humanisztikus és egzisztenciális pszichológiai irányzatokhoz (Wong, Reker & Gesser, 1994) ezen a nyomvonalon pedig Bregman (1989, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) egészen odáig jut, hogy amennyiben a halál természetes, úgy annak elfogadása morális, elutasítása pedig amorális. A megközelítésből adódó/szemléleti elfogadás hátterében Dixon és Kinlaw (1983, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) alapján a boldog túlvilági létben való hitet vélik felfedezni, mely mérésére szolgálhat a DPS mérőeszköz Death as an Afterlife of Reward alskálája (Wong, Reker & Gesser, 1994). A tanulmány vonatkozó szakaszában a szerzők némileg ellentmondásos kutatási eredményeket közölnek, mely szerint a túlvilágban való hit ugyan kapcsolódik a vallásos hithez és vallásgyakorláshoz, azonban Jeffers, Nichols és Eisdorfer (1961, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) eredményét, miszerint az erős vallási elköteleződéssel jellemezhetőek kisebb haláltól való félelmet mutatnak, kutatások sora nem erősítette meg (Wong, Reker & Gesser, 1994). Sokan (pl. Feifel & Nagy, 1981; Hooper & Splka, 1970; Templer, 1972, idézi Wong, Reker & Gesser) negatív kapcsolatot találtak, míg többen (pl. Feifel, 1974; Kalish, 1963, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) semmilyet. Sőt, Berman és Hays (1975, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) kutatása szerint a túlvilágban való hit és a halállal kapcsolatos szorongás közti kapcsolat kicsi vagy nem szignifikáns – emellett viszont Steinitz (1980, idézi Wong, Reker & Gesser, 1994) azon eredménye, mely szerint a túlvilágban való hit az optimizmussal és a jelentőségteljességgel (tkp. az élet jelentőségteljes mivoltára vonatkozó nézettel) függ össze, arra enged következtetni, hogy nem a vallásosság az, mely a szemléleti elfogadás komponens létjogosultságának hátterét adja. Utoljára pár szóban a menekülési elfogadásról: amennyiben tehát az élet tele van fájdalommal és nyomorúsággal, a halál egy örömteli alternatíva, azaz a menekülési elfogadás meghatározható úgy, mint egy pozitív attitűd, mely az élet rossz és a halál jó mivoltára vonatkozik (Wong, Reker & Gesser, 1994).

A DAP-R/Felvezetés, elvárt korrelációk, korbeli és nemi különbségek. A DAP-R a DAP módosított változata, a DAP négy faktoranalízissel kialakított dimenziójához (Haláltól/haldoklástól való félelem, Szemléleti elfogadás, Menekülési elfogadás, Semleges elfogadás) egy új, 7 itemes skála (Halálkerülés) került, így, illetve további itemek hozzáadásával a 21 itemes DAP-ból előállt a 36 itemes DAP-R (Wong, Reker & Gesser, 1994). A szerzők leírják, hogy ugyan pszichometrikusan a DAP is adekvát, azonban a DAP-R átfogóbb és elméleti hátterét tekintve letisztultabb (Wong, Reker & Gesser, 1994). A szerzők kapcsolatot vártak a DAP-R segítségével mér különböző, halálra vonatkozó attitűdök és a pszichológiai jóllét között, továbbá egyes specifikus kapcsolatokat az egyes alskálák és külső mérőeszközök között (Wong, Reker & Gesser, 1994). A megjósolt korbeli eltéréseket szemlézve, a szerzők azt várják, hogy az idősek csoportja (a középkorú és a fiatal csoporthoz képest) magasabb fokú semleges elfogadást, szemléletbeli elfogadást és menekülési elfogadást fog mutatni, továbbá kisebb mértékű halállal kapcsolatos szorongást; elvárt nemi különbségeket tekintve: a nők haláltól való félelme és szemléleti elfogadása a férfiakhoz képest magasabb lesz (Wong, Reker & Gesser, 1994).

A DAP-R/Empirikus vizsgálat: metódus, eredmények, konklúzió. A minta N=100 fiatal felnőttből (55 férfi, 45 nő, korátlag: M=23,3) 100 középkorú felnőttből (a tanulmány szerint 47 férfi, 65 nő – mely számok összege inkább 112, mintsem 100; korátlag: M=41,8) és 100 idős felnőttből (35 férfi és 65 nő, korátlag: M=72,9) állt; a korcsoportok sávozása: 18-29 év: fiatal; 30-59 év: középkorú; 60-90 év: idős (Wong, Reker & Gesser, 1994). A DAP-R mellett a vizsgálat során felvételre került instrumentumok: Templer-féle Death Anxiety Scale (DAS) Hooper-Spilka-féle Death Perpective Scale (DPS) egy 12 melléknévpárt tartalmazó szemantikus differenciál, Reker-Wong-féle Perceived Well-Being Scale (PWB) Zung Depression Scale (Wong, Reker & Gesser, 1994). A DAP-R, a szemantikus differenciál és a Zung Depression Scale mindenki vizsgálati személy, a DAS teszt és a DPS két alskálája (Death as an Afterlife of Reward, Indifference Toward Death) 83 vizsgálati személy által került kitöltésre, végezetül a korcsoportonként 30-30 véletlenszerűen kiválasztott tesztalany 4 héttel az eredeti vizsgálatot követően újra kitöltötte a DAP-R tesztet (Wong, Reker & Gesser, 1994). Az eredmények statisztikai elemzésének folyamatában elsőkén a faktoranalízisre került sor, mely pedig megerősítette az 5 faktoros elrendezést: a DAP-R öt dimenziója bizonyítottan független egymástól (Wong, Reker & Gesser, 1994). A reliabilitást tekintve a teszt-reteszt Cronbach-alfák az egyes DAP-R skálák esetében 0,61 (Death Avoidance/Halálkerülés) és 0,95 (Approach Acceptance/Szemléleti elfogadás) között voltak, az első tesztfelvételre vonatkozóak pedig 0,65 (Neutral Acceptance/Semleges elfogadás) és 0,97 között (Approach Acceptance) (Wong, Reker & Gesser, 1994). Összességében a DAP-R teszt reliabilitása „nagyon jó” (Wong, Reker & Gesser, 1994, 136.). A konvergens validitást tekintve szinte minden az elvártaknak megfelelően alakult (Wong, Reker & Gesser, 1994). Szignifikáns összefüggés mutatkozott (zárójelben az összefüggés iránya): haláltól való félelem és DAS (+) Death as an Afterlife of Reward (-) szemantikus differenciál/élet (-) szemantikus differenciál/halál (-); halálkerülés és szemantikus differenciál/halál (-); semleges elfogadás és DAS (-) Indifference Toward Death (+) szemantikus differenciál/élet (+); szemléleti elfogadás és DAS (-) Death as an Afterlife of Reward (+) szemantikus differenciál/élet (+) szemantikus differenciál/halál (+); menekülési elfogadás és DAS (-) Death as an Afterlife of Reward (+) Indifference Toward Death (+) szemantikus differenciál/halál (+) (Wong, Reker & Gesser, 1994). A kor szerint különbségeket szemügyre véve az elvégzett varianciaanalízis szignifikáns multivariáns eredményt hozott (Wong, Reker & Gesser, 1994). Szignifikáns összefüggés mutatkozott (zárójelben az összefüggés iránya) a haláltól való félelem (fiatalok > középkorúak > idősek) a semleges elfogadás (fiatalok < középkorúak < idősek) és a menekülési elfogadás (fiatalok < középkorúak < idősek) esetében (Wong, Reker & Gesser, 1994). A nem szerinti különbségeket tekintve az elvégzett varianciaanalízis újfent szignifikáns multivariáns eredményt hozott (Wong, Reker & Gesser, 1994). Szignifikáns összefüggés mutatkozott (zárójelben az összefüggés iránya) a halálkerülés (férfiak > nők) a szemléleti elfogadás (férfiak < nők) és a menekülési elfogadás (férfiak < nők) esetében (Wong, Reker & Gesser, 1994). A jóllét-releváns komponensek (e helyütt: pszichológiai jóllét, fizika jóllét és depresszió; zárójelben az összefüggés iránya) és a teljes tesztbattéria szignifikáns összefüggései: haláltól való félelem és pszichológiai jóllét (-) depresszió (+); halálkerülés és pszichológiai jóllét (-); semleges elfogadás és pszichológiai jóllét (+) fizikai jóllét (+) depresszió (-); szemléleti elfogadás és pszichológiai jóllét (+); menekülési elfogadás és fizikai jóllét (-). A szerzők végezetül megállapítják, hogy legjobb tudomásuk szerint (legalábbis tanulmányuk megjelenésekor) a DAP-R az egyetlen olyan mérőeszköz, mely a halállal kapcsolatos attitűdök széles spektrumát vizsgálja, emellett ráadásul valid és reliabilitása is megfelelő (Wong, Reker & Gesser, 1994). Saját dolgozatom további részeihez fontos adalék még, hogy Wong, Reker és Gesser (1994) leírja, hogy vizsgálatukban a halállal kapcsolatos szorongással foglalkozó tesztrész tényleges skálaértékei a 7-fokú skála mediánja körül csoportosultak, melyből pedig a vizsgálati személyek e téren megnyilvánuló bizonytalanságára következtettek.

2) Schumaker, Warren és Groth-Marnat (1991) tanulmánya Templer Death Anxiety Scale (DAS) mérőeszközével (Templer, 1970, idézi Schumaker, Warren & Groth-Marnat, 1991) vizsgálta 121 japán (közülük 77 férfi és 44 nő, korátlag: M=34,6, korszórás: SD=9,7) és 139 ausztrál (közülük 69 férfi és 70 nő, korátlag: M=31,88, korszórás: SD=11,4) vizsgálati alany halállal kapcsolatos szorongását. Templer (1970, idézi Schumaker, Warren & Groth-Marnat, 1991) DAS kérdőíve 15 itemes igaz-hamis teszt, melynek magasabb pontszáma nagyobb, alacsonyabb pontszáma kisebb haláltól való félelmet jelent. Schumaker, Warren és Groth-Marnat (1991) (pusztán az interkulturális célzatból adódóan) legfontosabb eredménye a következő: a japán csoport szignifikánsan nagyobb fokú halállal kapcsolatos szorongást mutatott, mint az ausztrál. Nemi különbségek voltak az ausztráloknál (a nők ezen csoport esetében szignifikánsan nagyobb fokú halállal kapcsolatos szorongást mutatnak a férfiaknál) azonban a japánoknál nem (Schumaker, Warren & Groth-Marnat, 1991).

Reflexiók 1. Wong, Reker és Gesser (1994) tanulmányában a Templer-féle DAS mérőeszköz szignifikáns összefüggést mutatott pozitív irányban a DAP-R haláltól való félelem alskálájával, míg negatív irányban a DAP-R semleges elfogadás, szemléleti elfogadás és menekülési elfogadás alskáláival. Schumaker, Warren és Groth-Marnat (1991) interkulturális kutatása (többek között) ugyanezen DAS-teszttel dolgozott – azonban ezen interkulturális jelleggel kapcsolatban nem árt figyelembe venni a következőket: a szerzők „japán” mintán kizárólag Kyushu szigetének Fukuoka városából származó, míg „ausztrál” mintán kizárólag Melbourne városából származó vizsgálati személyeket értenek. A józan ész pedig azt diktálja, hogy egy-egy város akár reprezentatív mintája közel sem feleltethető meg egy-egy nép vagy nemzet reprezentatív mintájával, hiába fekszik mondjuk adott város az adott nép történelmi szállásterületén. Amennyiben figyelembe vesszük azt is, hogy a DAP-R alskáláiból a haláltól való félelem mutatta a legnagyobb konfidencia intervallumra értelmezett szignifikancia-szint melletti (relatíve, a DAP-R vs. DAS viszonylat többi összevetéséhez képest) legnagyobb korrelációs együtthatót, akkor ezen két komponensből, továbbá Schumaker, Warren és Groth-Marnat (1991) ismertetett eredményeiből a következő, letisztázott eredmény deriválható: a japán Fukuoka városából származó vizsgálati személyek szignifikánsan jobban félnek a haláltól, mint az ausztrál Melbourne városából származók. A további kutatás ezen ponttól például felveheti a következő két irányt: 1) a DAP-R haláltól való félelem alskálájának alkalmazása Schumaker, Warren és Groth-Marnat (1991) mintáinak összehasonlítására (további, mind a DAS, mind a DAP-R alskála validitásáról árulkodó eredmények végett); 2) reprezentatív ausztrál és reprezentatív japán minta vizsgálata akár DAS, akár DAP-R mérőeszközzel. Ezen lépések megtétele után pedig értelmezhető volna azon anomália, mely szerint nemi különbségeket tekintve a feltehetően amerikai vagy kanadai minta a haláltól való félelem esetében nem mutatott szignifikáns különbséget (Wong, Reker & Gesser, 1994) míg az ausztrál igen, azonban a japán újfent nem (Schumaker, Warren & Groth-Marnat, 1991).

3) Cotton és Range (1990) gyermekek halálképét vizsgálta a Fear Survey for Children (FSSC) haláltól való félelem alskálája, a Hopelessness Scale for Children (HSC) három Piaget-tól származó feladat és a Questionnaire for the Examination of Human and Animal Death (QEHAD) mérőeszközök segítségével. A halálkép lényegi szerepét a szerzők szerint az adja, hogy segíthetik olyan témák megértését, mint a gyermekkori gyász/veszteség, végstádiumú betegség és öngyilkosság (Stambrook & Parker, 1987, idézi Cotton & Range, 1990). A (szerzők által akkurátusnak nevezett) halálkép, halállal kapcsolatos koncepció összetevői: irreverzibilitás, véglegesség, okság és elkerülhetetlenség (Smilansky, 1987, idézi Cotton & Range, 1990). A definiált komponensek közül az irreverzibilitás annak a megértése, hogy minden élőlény meghal és a fizikai test nem éled fel újra (Cotton & Range, 1990). A véglegesség jelentése: annak a megértése, hogy minden létfunkció megszűnik a halállal; az okság jelentése: annak megértése, hogy élettani-biológiai okok vezetnek a halálhoz; végül az elkerülhetetlenség jelentése: annak megértése, hogy minden élőlény szükségszerűen meghal (Cotton & Range, 1990). Ezen komponensek adják a QEHAD mérőeszköz alskáláit is (Cotton & Range, 1990). Cotton és Range (1990) kutatásuk során összesen 42 gyermeket vizsgáltak, 6-tól 12 éves korig. Az eredményeken elvégzett regresszióanalízis szerint a halálkép milyensége (mely adat a QEHAD tesztek eredményeiből származik) összefügg a kognitív funkciók aktuális szintjével és a halállal való előzetes találkozás meglétével/hiányával; továbbá a reménytelenség nem, de a haláltól való félelem szignifikánsan összefüggött a halálképpel (Cotton & Range, 1990). Szignifikáns összefüggések részleteiben: kor (+) kognitív funkciók szintje (+) halállal kapcsolatos tapasztalat (-) és QEHAD összpontszám; kognitív funkciók szintje és irreverzibilitás (+); kognitív funkciók szintje (+) haláltól való félelem (-) és véglegesség; kor (+) kognitív funkciók szintje (+) halállal kapcsolatos tapasztalat (-) és elkerülhetetlenség; kognitív funkciók szintje (+) halállal kapcsolatos tapasztalat (-) és okság; kognitív funkciók szintje és emberekkel kapcsolatos halálkép (+); illetve kor (+) kognitív funkciók szintje (+) halállal kapcsolatos tapasztalat (-) és állatokra vonatkozó halálkép (a + pozitív, a – negatív irányú korrelációt jelöl) (Cotton & Range, 1990). Végezetül a szerzők szerint leszögezhető, hogy a gyermekek halállal való megküzdését szolgáló coping mechanizmusok milyenségét, fejlettségét nem pusztán a kor határozza meg, hanem a kognitív funkciók aktuális szintje és a múltbéli, releváns tapasztalatok is (Cotton & Range, 1990).

Reflexiók 2. Zárásként közölt egyéni reflexiómban azon, már előrevetített problémát igyekszem röviden körüljárni, melyet Wong, Reker és Gesser (1994) írt le, s mely úgy fogalmazható meg, mint a vizsgálati személyek részéről tapasztalt, a haláltól való félelemmel kapcsolatos bizonytalanság. Amennyiben a Wong és munkatársai (1994) által alkalmazott DAP-R haláltól való félelem alskála viszonylag nagy elemszámú mintán előállított értékeinek előbbiekben közölt jellegzetességei általánosíthatóak az akár a (Templer-féle) DAS-al, akár a Cotton és Range (1990) által alkalmazott, releváns FSSC mérőeszközzel kapott eredményekre, akkor meglehetős bizonytalanság keletkezik az egyes eredmények értelmezésével kapcsolatban is. Cotton és Range (1990) szignifikáns eredményeit több soron át ismertettem, azonban ezek az eredmények egy mindösszesen 42 vizsgálati személyt tartalmazó mintától származnak. Amennyiben tehát összeadjuk a 300 (312) vizsgálati személy haláltól való félelemmel kapcsolatos bizonytalanságát, a 260 vizsgálati személy reprezentativitásának kérdését, végül a 42 vizsgálati személyből álló minta puszta tényét, akkor leszögezhető, hogy a dolgozatomban vizsgált kérdéssel kapcsolatban a bizonytalanság a legkevesebb, ami megfogalmazható. Összességében tehát szükségesnek tartanám a következőket (tartanám, hiszen lehetséges, hogy ezen igényeim már réges-rég teljesültek): 1) fogalmi tisztázás (nemcsak igény szintjén); 2) az egyes releváns mérőeszközök, mérőeszköz-részek egymáshoz képesti külső validitásának vizsgálata; 3) reprezentatív és nagy elemszámú minták alkalmazása. Dolgozatomat egy utolsó megjegyzéssel zárom: Cotton és Range (1990) megállapítja, hogy a túlvilágban való vallásos hit a félreértés irányába viszi a (legalábbis a vizsgálatukba bevont) gyermekeket a halál oksági viszonyait és elkerülhetetlenségét illetően. Dolgozatom korábbi szakaszában némileg ellentmondónak tituláltam Wong, Reker és Gesser (1994) szemléleti elfogadással kapcsolatos eredményeit – Cotton és Range (1990) megállapítása alapján pedig ezen problémát akár elemezhetném is, azonban a 42 fős gyermekminta eredményei nem hoztak szignifikáns összefüggést az említett QEHAD-alskálák és a DAS eszközzel mért haláltól való félelem változó vonatkozásában.

Felhasznált szakirodalom

Armstrong, D. (1987) Silence and truth in deah and dying. Social Science and Medicine, 24, 651-657. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Berman, A. & Hays, J. E. (1975) Relation betweendeath anxiety, beleif in afterlife, and locus of control. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 41, 318-321. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Bregman, L. (1989) Dying: A universal human experience? Journal of Religion and Health, 28 (1), 58-69. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Butler, R. N. (1975) Why survive? Being old in America. New York: Harper & Row. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Collett, L. & Lester, D. (1969) The fear of death and fear of dying. Journal of Psychology, 72, 179-181. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Cotton, C. R. & Range, L. M. (1990) Children’s Death Concepts: Relationship to Cognitive Functioning, Age, Experience With Death, Fear of Death, and Hopelessness. Journal of Clinical Child Psychology, 19, 123-127.

Dixon, R. & inlaw, B. (1983) Belef in the existence and nature of life after death: A research note. Omega, 13, 287-292. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Erikson, E. (1963) Childhood and society. New York: Norton. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Feifel, H. (1974) Religious conviction and fear of death among the healthy and terminally ill. Journal for the Scientific Study of Religion, 13, 353-360. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Feifel, H. & Nagy, V. T. (1981) Another look at fear of death. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 49, 278-286. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Flint, G. A., Gayton, W. F. & Ozmon, K. L. (1983) Relationship between life satisfaction and acceptance of death by elderly persons. Psychological Reports, 53, 290. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Fry, P. S. (1990) A facto analytic inverstigation of home-boundelderly individuals’ concerns about death and dying and their coping responses. Journal of Clinical Psychology, 46, 737-748. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Hooper, T. & Spilka, B. (1970) Soe meaning and correlates of future time and death among colege students. Omega, 1, 49-56. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Jeffers, F. C., Nichols, F. C. & Eisdorfer, C. (1961) Attitudes of Older Persons Toward Death: A Preliminary Study. Journal of Gerontology, 16, 53-56. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Kalish, R. A. (1963) Some variables in death attitudes. Journal of Social Psychology, 59, 137-145. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Kastenbaum, R. & Aisenberg, R. (1972) The psychology of death. New York: Springer. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Klug, L. & Boss, M. (1977) Further study of the validity of the Death Concern Scale. Psychological Report, 40, 907-910. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Klug, L. & Sinha, A. (1987) Death accaptance: A two-component formulation and scale. Omega, 18, 229-235. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Kurlychek, R. T. (196) Assessment of death acceptance: A proposed scale. Psychology, 13 (1), 19-20. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Kübler-Ross, E. (1969) On death and dying. New York: Macmillan. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Kübler-Ross, E. (1981) Living with death and dying. New York: Macmillan. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Lewis, M. I. & Butler, R. N. (1974) Life-review therapy: Putting memories to work in individual and group psychotherapy. Geriatrics, 29 (11), 165-173. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Littlefield, C. & Fleming, S. (1984) Measuring fear of death: A multdimensional approach. Omega, 15, 131-138. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Ray, J. J. & Najmn, J. (1974) Death anxiety and death accepance: A preliminary approach. Omega, 5, 311-315. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Schumaker, J. F., Warren, W. G. & Groth-Marnat, G. (1991) Death Anxiety In Japan And Australia. J Soc Psychol, 131/4, 511-518.

Smilansky, S. (1987) On death: Helping children undersand and cope. New York: Peter Lang. (idézi Cotton & Range, 1990)

Stambrook, M. & Parker, K. C. H. (1987) The development of the concept of death in childhood: A review of the literature. Merill-Palmer Quaterly, 33, 133-157. (idézi Cotton & Range, 1990)

Steinitz, L. Y. (1980) Religiosity, well-being, and weltanschauung amond the elderly. Journal of the Scientific Study of Religion, 19, 60-87. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Templer, D. I. (1970) The construction and validation of the Death Anxiety Scale. Journal of eneral Psychology, 82, 165-177. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994; idézi Schumaker, Warren & Groth-Marnat, 1991)

Templer, D. (1972) Death anxiety in religiously very involved persons. Psychological Reports, 31, 361-362. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Wass, H., Berardo, F. & Niemeyer, R. A. (eds.) (1988) Dying: Facing the facts. Washington, DC: Hemisphere. (idézi Wong, Reker & Gesser, 1994)

Wong, P. T. P., Reker, G. T. & Gesser, G. (1994) Death Attitude Profile-Revised: A Multidimensional Measure of Attitudes Toward Death. In. Niemeyer, R. A. (ed.) Death Anxiety Handbook, Washington, DC: Taylor & Francis.

Templer, D. I. (1970). The construction and validation of a death anxiety scale. Journal of General Psychology, 82(2), 165–177.